A VCR (Video Cassette Recording) egy – a Philips cég által kifejlesztett – 1972-ben piaci bevezetésre kerülő mozgókép-felvételi/lejátszási technológiára vonatkozó videókazetta szabvány.
Két rendszerváltozata jelent meg: az egyik a VCR Standard ("Europe Standard I"-ként is nevezték), a másik pedig a VCR Longplay. További változat az ezeken alapuló SVR rendszer.
A három változat egymással nem kompatibilis, bár mindhárom ugyanazt a kazettaformátumot alkalmazza.
Ezen kazettaformátum különlegessége, hogy a lecsévelő- és a felcsévelő orsó nem egymás mellett, hanem egymás fölött kap helyet.[1]
A mágnesszalag a nyitott kazettaoldalon átlósan fut az alul elhelyezett lecsévelő orsóról a felette lévő felcsévelő orsóra. Az orsók egymás feletti elhelyezését azért választották, mert egymás melletti orsók esetén a kazetta mérete nagyobb lett volna.[2]
A kazetta használata a felhasználó számára a készülék kezelésének egyszerűsödését jelenti. A kazetta védi a szalagot a mechanikai károsodás és a szennyeződés ellen. A nyitott kazettavégen lévő szalagot egy csappantyú védi. Ez csak akkor nyílik ki, ha a kazettát betolják a készülékbe. A gyárilag a videókazettára felvett műsor vagy más videófelvétel véletlen törlését az írásvédelmi retesz, a kazettaház külső oldalán lévő kitörhető nyelv akadályozza meg.[3]